Mondd Ki

Mondd ki volt az Istened?

Mikor nagyapád vérré vált hitét

temette el,hogy téged mentsen

Mondd volt-e Istened?

Mikor agymosástól  szédült lelked

nem talált kapaszkodót

Mondd ki a te Istened?

Mikor nem hat már rád templomi

pompa sem csendes zsinagóga

Mondd ki lesz a te Istened?

Mikor elfogy már mind,

mi neked kiméretett,

milyen imára kulcsol majd kezed

Mondd lesz-e Istened...

Vonaton

Elvisz a vonatom ,monoton

zakatol utolsó mondatod

maradj.maradj,maradj

vaskeréken dobol a szó

ma-radj ma-radj ma-radj

arcomon égő őrjítő kétség,

maszattá olvadt könnyerek

eltűnő  alakod még keresem

a mocskos ablaküvegen de

mögöttem, a sínekre dobva,

haldoklik már a szerelem.

Elgondolkodtam,s mint annyiszor, sem nem pozitívan sem  nem lélekemelőn inkább  per destruktiva ,hogy utána jót dagonyázhassak az önsajnálatban .

.Elfogyott az 'amióta az eszemet tudom megvolt 'fekete cérnám.Az üzletben hosszan fontolgatások után a nagy spulnit választottam,mert hogy relatíve olcsóbb és tovább is tart.Tovább tart,de meddig tovább ? Hány évig? Nem vagyok varrónő, gépem sincs,bár ügyes rózsaujjaimmal sok mindent megtudok varrni, javítani.   De tényleg...mikor fog elfogyni az a több ezer méter fekete cérna. Élek én még addig ,hogy elvarrjam? Biztosan nem! Csinálom magamnak a feszkót,a kisebb spulninál fel sem merültek volna ilyen morbid gondolataim.Nos, ilyenkor szoktam elmerülni mások életében még ha csak kitaláltak akkor is. Jobb sírni , nevetni a regényhőssel,mint a saját saját nyomoromon rinyálni már megint.Lapozgatom az e-book listámat..több száz várakozik elolvasásra..több száz közel az ezerhez és a lista szinte naponta bővül,mert már már szinte mániákusan habzsolva olvasok és kaparintom  meg az újabb és újabb engem érdeklő könyveket .De minek ? Itt az újabb kérdés .Élek én addig ,hogy ezt mind elolvassam? Mert mi van ha nem?

 Na jó ha ez a legnagyobb problémád akkor kipipálhatod mert a halálos ágyadon biztos nem az lesz az utolsó gondolatod..hogy nem tudtad elolvasni -  mondja valaki a fejemben..Biztosan nem,de 55 körül már alanyi jogon jár nekem hogy még spulniról és az e-könyvekről is az elmúlás jusson az eszembe! Nah most egy kicsit jobb...

Amikor az agy elfordul

Mondják, ha a lelket trauma éri, az agy elfordul, félre néz, puszta önvédelemből. Nem akarja megélni, a csak, a lélek számára elviselhető kínt. Sokkot küld a szervezetre, megbénítja, míg ő hűvös marad és tárgyilagos. Elzárja a könnycsatornád s te ott állsz száraz szemmel, mikor látod bezúzott koponyával a fiad, s közlik veled a százalékos arányt, amivel még megérheti a másnapot. Az orvos ajkáról kapod el az őszinte szót, erre te kérted, hiszen a létfenntartó gépezet minden részét ismered, tudod melyik cső mire való. S hogy a  fiad kapcsán kerül szóba, csak homályosan érzékeled. Még mindig nem sírsz, kívülről látod magad, amint a c.t. felvételt nézed s válaszolsz a kérdésre: "van másik gyermeke?" Órák telnek el, míg ülsz mellette, nézed eltorzult arcán a rászáradt vért .Csak  nézed, ahogy a gép emeli fiad mellkasát - és akkor jön a kárhozat. De hiszen ez nem lehet! Ezt ne! Ez csak álom, ez nem történhet meg! Elég volt! Ébresszetek már fel! Az én szép, erős fiam, kérlek, ezt nem teheted! Kitépték a szíved, és most már tudsz sírni is. Családod beléd csimpaszkodik, tőled várják a megváltó igét. Bizonyosságot akarnak tőled,és csakis jó választ fogadnak el. Megtanulsz hazudni nekik. Hetekig mintha ingoványon lépdelnél, nem támaszkodhatsz senkire. Csak  egy  biztos pont marad neked, a bizonyosság, hogy felépül a kisfiad, hogy nem, nem és nem, nem  veszítheted el.  Egy  pap  a kórházban, látva nyomorúságod, a templomába invitál .Elmész, Te a megrögzött ateista ,mert nem hagyhatsz ki egyetlen esélyt sem .Vádaskodsz,követelőzöl,számon kérsz ..és végül könyörögsz Hozzá ,kínlódva kutatva elmédben, elfeledett  imák után.
Az agyad még mindig félre néz, de már megengedi, hogy sírj.
 Sírsz amikor azt mondják nincs reflexe
 sírsz amikor megmozdul a keze
 sírsz, amikor azt mondják, éber kóma
 sírsz, mert nem tudják felébred-e
 sírsz, amikor felismeri az arcod
 sírsz, amikor azt mondják, nem tud majd beszélni
 sírsz, amikor mégis kimondja a neved
és sírtam, amikor fél év múlva azt mondta nekem - anya nem az Isten, hanem te gyógyítottál meg. 2004 03 15

Amikor a film lepereg

Mondják, és már tudom, hogy igaz. Ha adódik olyan helyzet, amikor a puszta létezésed kerül veszélybe, amikor az agyad már-már elfogadja az elfogadhatatlant, mint tényt, nos akkor utoljára megmutatja  mindazt, ami valaha fontos volt neked. Rövidke film, de minden kockája beléd vésődik mindörökre. Egy boldognak indult nyári napon a lopott időt egy folyó partján akarjátok eltölteni. Ugyan nem vagy jó úszó, de merészen gázolsz a vízbe. Már kinézted magadnak a kis szigetet, ahova majd átúszol és büszkén riszálva csípődet, integetsz a többieknek, akik még annyira sem tudnak úszni, mint te. Visz a víz, furcsa, hogy alig kell tempóznod és mégis gyorsan haladsz. Furcsát érzel... mintha valami megváltoztatta volna az ütemet.
A lábad mintha valami alaktalan, halmazállapot nélküli valamit taposna... Megrémülsz.. mi ez?? Egy helyben kalimpálsz és valami, az a valami lefelé húz. Kapálózol, miközben agyadba berobban a felismerés. Megfulladok... meg fogok fulladni.. nem... nem.. mit kell ilyenkor, mit kell csinálni.. Végre megtalálod a szót.. segítség! Hallod saját halk vinnyogásod. Más nem fogja meghallani..
Segítség!! próbálod újra, beleadva minden erőd a kiáltásba. Nincs más, csak te vagy.,csak a most van. csak a küzdelem van, csak a semmi van. A karod, a lábad utolsó erőfeszítéseit teszi, hogy fenn tudjon tartani. Vizet érzel a szádban... megbénít a ténnyé lényegült gondolat.. minden sejted érzi... most.. most meg fogok halni.

Kislány jön feléd háromkerekű biciklijén. Ötéves vagy, bordó kabátkában, édesapád temetésén, Gitárt pengetsz, fekete kombinéban. Boldog menyasszonyként mosolyogsz. A gyerekeid..

Erős karok ragadnak meg, csak egy sóhajra van erőd. Átadod magad a boldog kábulatnak. Élsz.. Lefektetnek a parton, megvárják, míg teljesen magadhoz térsz. Valaki hiányzik.. a víz felé nézve látod meg a rángatódzó karokat. Valaki utánad indult... Sokáig nem tudsz semmit mondani csak annyit: köszönöm, köszönöm.

 Amikor a film megáll

Mondják, és most már tudom ,hogy igaz .Amikor az agy ,olyan felfoghatatlan eseményt él át ,aminek borzalma,csak egyszer elviselhető, és esetleges megismétlődése saját működését veszélyeztetné,akkor megállítja a filmet,törli a fájlokat,és hogy biztos legyen a dolog, még egy kicsivel az esemény előtt is, percekkel, napokkal ,hónapokkal ,kinek-kinek ,saját szerencséje alapján alkotva meg a jótékony Retrográd amnéziát.. Az előző nap, a címe alapján jónak ígérkező filmet néztem..A film ,nem az volt aminek látszott.A ’The Secret’ nem lazulós fantasy .Egyszerű, hétköznapinak mondott emberek meséltek arról ,hogy lettek sikeresek ,gazdagok.Mindezt ,csak annak köszönhetően,hogy megismerték a "titkot" hittek a "vonzás hatalmában.,mert hogy az univerzumban minden a vonzáson alapul .Vagyis, hogy ha te, a jót vonzod magadhoz akkor jó fog történni veled,ha rosszra gondolsz akkor az..És ne hidd, mondja a soros riportalany, hogy az autóbalesetet nem te vonzottad magadhoz,mert így vagy úgy igenis Te. Képzelj el egy gyönyörű házat magadnak és a tied lesz,csak vizionálnod kell,teljesen átélni az az érzést,hogy már a tied, és ne felejts el hálát adni a sorsnak ezért.

Éppen a jövendő házamat próbáltam vizionálni,egy fárasztó munkanap után ,de semmi szép nem jutott eszembe. Lassan ballagva a járdán,valami használható ötletért fölpillantva a környező házakra, megláttam hogy az ismerős autó vár rám a túloldalon. .De jó.. és leléptem az úttestre...
Sem fényszóró, sem fékcsikorgás,sem saját testem puffanása semmi ,csak a semmi.. Az ezek után felpörgő eseményeknek, én már nem hogy aktív ,de már passzív részese, is alig voltam.. A filmem megállt.

 Tény,hogy több ember ugrott ki a kocsijából , telefonálni, az utat elterelni . Mivel a megtévesztésig halottnak tűntem ,a társam agyában egy másodpercre fölvillantak az általam többször emlegetett, és pontosan erre az esetre vonatkozó utasítások ”.Hamvasztás ,hazaszállítás” és .Pachelbel d moll Canonja..Egyszer egy pillanatra világos lett,tudtam hogy egy mentőautóban vagyok, de nem érdekelt ,hogy miért..Rácsuktam a szemem a látványra .. újra a semmibe. Az első tudatos észlelésemkor egy jól szeparált kórházi kezelőasztalon feküdtem . A filmem újra indult. Egy orvos kérdezte tőlem ,hogy mi történt ?. Csak óvatosan ráztam meg a fejem, pedig akkor még nem is tudtam hogy később mennyire nagyon fog fájni. Később egy rendőr is megkérdezte ugyanezt .Aztán, én is megkérdeztem ugyanezt. Iszonyatos fájdalom tört rám.Valaki leakarta tépni a lában  és az agyam a két fülemen akart kitüremkedni. Sűrű ásítások és öklendezések közepette reménykedtem,,hogy csak észreveszik ha tovább fokozódik az agynyomásom.Amikor azt mondtam haza akarok menni,senki nem tartóztatott ,de még nem mentünk. Először:
 Ez lemosta
 Ez összevarrta
 Ez összekapcsolta
 Ez összeragasztotta
Egy kis huncut pedig otthonába bocsájtotta mindenféle dokumentáció nélkül,.na nem mintha letagadhattam volna ,hogy ott jártam. ..Persze senki ne gondolja, hogy a filmekben látott módon , kerekesszékben gurítottak volna ki a bejáratig.Nem. Már-már átbillentem azon a bizonyos ponton, amit még jártányi erőnek hívnak, társam kivonszolt az autóig. Csak úgy mellékesen jegyezném meg .A ma már egyáltalán nem ködös Albionban,az igen széles szociális háló szemei közül, valahogy kiesett a baleseteknél használatos nyakmerevítő,a koponya töréseknél ajánlatos képalkotó vizsgálat és talán még,pár órás kórházi megfigyelés. Sajnos már soha nem fogom megtudni pedig érdekelne ,hogy mit láttam,mit éreztem akkor abban a tizedmásodpercben,mi lehetett a kitörölt fájlokon?  Nem tudom,de a filmem újra indult...
Innen üzenem a "The Secret" című film készítőinek,hogy tanúsítani szeretném .Igazuk van ..én magam vonzottam a balesetet. Tudni illik,ha nem bambulok el annyira, az általuk ecsetelt vonzás hatalmának szinte kimeríthetetlen lehetőségein....
  2008 12.10 Stapleford