Amikor a film lepereg

Mondják, és már tudom, hogy igaz. Ha adódik olyan helyzet, amikor a puszta létezésed kerül veszélybe, amikor az agyad már-már elfogadja az elfogadhatatlant, mint tényt, nos akkor utoljára megmutatja  mindazt, ami valaha fontos volt neked. Rövidke film, de minden kockája beléd vésődik mindörökre. Egy boldognak indult nyári napon a lopott időt egy folyó partján akarjátok eltölteni. Ugyan nem vagy jó úszó, de merészen gázolsz a vízbe. Már kinézted magadnak a kis szigetet, ahova majd átúszol és büszkén riszálva csípődet, integetsz a többieknek, akik még annyira sem tudnak úszni, mint te. Visz a víz, furcsa, hogy alig kell tempóznod és mégis gyorsan haladsz. Furcsát érzel... mintha valami megváltoztatta volna az ütemet.
A lábad mintha valami alaktalan, halmazállapot nélküli valamit taposna... Megrémülsz.. mi ez?? Egy helyben kalimpálsz és valami, az a valami lefelé húz. Kapálózol, miközben agyadba berobban a felismerés. Megfulladok... meg fogok fulladni.. nem... nem.. mit kell ilyenkor, mit kell csinálni.. Végre megtalálod a szót.. segítség! Hallod saját halk vinnyogásod. Más nem fogja meghallani..
Segítség!! próbálod újra, beleadva minden erőd a kiáltásba. Nincs más, csak te vagy.,csak a most van. csak a küzdelem van, csak a semmi van. A karod, a lábad utolsó erőfeszítéseit teszi, hogy fenn tudjon tartani. Vizet érzel a szádban... megbénít a ténnyé lényegült gondolat.. minden sejted érzi... most.. most meg fogok halni.

Kislány jön feléd háromkerekű biciklijén. Ötéves vagy, bordó kabátkában, édesapád temetésén, Gitárt pengetsz, fekete kombinéban. Boldog menyasszonyként mosolyogsz. A gyerekeid..

Erős karok ragadnak meg, csak egy sóhajra van erőd. Átadod magad a boldog kábulatnak. Élsz.. Lefektetnek a parton, megvárják, míg teljesen magadhoz térsz. Valaki hiányzik.. a víz felé nézve látod meg a rángatódzó karokat. Valaki utánad indult... Sokáig nem tudsz semmit mondani csak annyit: köszönöm, köszönöm.