Elgondolkodtam,s mint annyiszor, sem nem pozitívan sem  nem lélekemelőn inkább  per destruktiva ,hogy utána jót dagonyázhassak az önsajnálatban .

.Elfogyott az 'amióta az eszemet tudom megvolt 'fekete cérnám.Az üzletben hosszan fontolgatások után a nagy spulnit választottam,mert hogy relatíve olcsóbb és tovább is tart.Tovább tart,de meddig tovább ? Hány évig? Nem vagyok varrónő, gépem sincs,bár ügyes rózsaujjaimmal sok mindent megtudok varrni, javítani.   De tényleg...mikor fog elfogyni az a több ezer méter fekete cérna. Élek én még addig ,hogy elvarrjam? Biztosan nem! Csinálom magamnak a feszkót,a kisebb spulninál fel sem merültek volna ilyen morbid gondolataim.Nos, ilyenkor szoktam elmerülni mások életében még ha csak kitaláltak akkor is. Jobb sírni , nevetni a regényhőssel,mint a saját saját nyomoromon rinyálni már megint.Lapozgatom az e-book listámat..több száz várakozik elolvasásra..több száz közel az ezerhez és a lista szinte naponta bővül,mert már már szinte mániákusan habzsolva olvasok és kaparintom  meg az újabb és újabb engem érdeklő könyveket .De minek ? Itt az újabb kérdés .Élek én addig ,hogy ezt mind elolvassam? Mert mi van ha nem?

 Na jó ha ez a legnagyobb problémád akkor kipipálhatod mert a halálos ágyadon biztos nem az lesz az utolsó gondolatod..hogy nem tudtad elolvasni -  mondja valaki a fejemben..Biztosan nem,de 55 körül már alanyi jogon jár nekem hogy még spulniról és az e-könyvekről is az elmúlás jusson az eszembe! Nah most egy kicsit jobb...